Show simple item record

dc.contributor.authorSoós, Sándor
dc.contributor.otherDE--TEK--Bölcsészettudományi Kar -- Humán Tudományok Doktori Iskola; Humán tudományok doktori iskola
dc.date.accessioned2016-09-21T04:14:49Z
dc.date.available2016-09-21T04:14:49Z
dc.date.issued2014
dc.identifier.otherDART-Europe ID: 860215
dc.identifier.urihttp://hdl.handle.net/2437/181379
dc.identifier.urihttp://dlibrary.worldbuddhistuniversity.com/handle/6622580369/581
dc.description.abstractNisida Kitaró (1870–1945) a 20. századi japán filozófia egyik kulcsfigurája, az önálló nyugati típusú japán filozófia egyik legnagyobb hatású alkotója. A műveit fordításban olvasó nyugati ember számára sokszor nem is válik világossá, hogy a japán alkotó milyen mélyen, milyen sok szállal kötődik a keleti kultúra buddhista mélyrétegeihez. A filozófiai fogalmak kezelése és értelmezése Nisida szempontjából a buddhista ismeretelmélet talaján valósul meg, a buddhizmus praxisából merített személyes tudati élmények kontextusa által kialakuló világkép látószögén keresztül. Életművének vizsgálata ezért megköveteli a buddhista filozófia és a zen beható elemzését és értelmezését. Különösen igaz mindez Nisida Kitaró korai főműve, az 1911-ben megjelenő Dzen no Kenkjú (A Jó kutatása) esetében. Jelen disszertációban ezért a Dzen no Kenkjú második fejezetének első, második és harmadik szakaszának általam lefordított szövegét alapul véve felvázolom, mit jelent egy 20. századi filozófiai mű esetében a zen mint tudati háttér, illetve, hogy hogyan mutatható be a zen mint filozófia. Fordításom kísérlet a nisidai terminusok magyarra ültetésére, és egyben előtanulmány a teljes szöveg fordításához. A disszertáció első fejezeteiben áttekintem Nisida életművét, annak zen vonatkozásait és a Dzen no Kenkjú felépítését. Összefoglalva bemutatom a lefordított szövegrészletet, arra is kitérve, hogy miért választottam elemzésemhez az írás második fejezetének első három szakaszát. A továbbiakban felvázolom a tudati háttér fogalmát, annak strukturális vázlatát a nisidai szöveg speciális követelményei szerint alkalmazva. Ezt követi a zen mint filozófia, valamint a buddhizmus mint filozófia tárgykörének vizsgálata. Ehhez kapcsolódik zen bölcsesség fogalmának elemzése egy forrásszöveg, a Szív-szútra elemzése szerint, majd a zen filozófiai módszertanának bemutatása szintén egy adott szöveg, A Négy Alapelv Nisidát magyarázó feltárása alapján. A testen nyugvó tiszta tapasztalás általam alkotott, Nisida kapcsán a zenre vonatkozó meghatározása alapján kifejtve elemzem mind a buddhista, mind a sajátosan kínai test fogalmat, mind pedig a tiszta tapasztalás buddhista értelmű megvalósulásának kategóriákként leírt fokozatait. A fejezetek összeállításánál kiemelten törekedtem arra, hogy a buddhizmus tanítási és értelmezési formáit ne a nyugati filozófiában fellelt vagy fellelni vélt szövegrészekben megjelenő (bár sokszor csábító lehetőséget kínáló) analógiákkal világítsam meg, hanem – amennyire ez lehetséges – maradjak meg az adott kereten, a buddhizmus ismeretelméleti rendszerén belül. Ezzel összhangban, vigyázva arra, hogy a szöveg arányait ne bontsam meg, ahol csak lehetett lábjegyzetbe emelve közöltem a szakaszokra vonatkozó forrásszövegek fordítását. Ez egy adott elem önálló vizsgálatának fontos feltétele. Az elemzés elsődleges módszereként a zen filozófiai struktúráit a lefordított nisidai szövegszemelvények kiemelt mondatai köré építve vizsgálom. Így a disszertáció munkamódszere nem Nisida szövegének szisztematikus elemzése, és nem is a zen önmagában való bemutatása, hanem két, egymást magyarázó hagyomány, az archaikus és a modern egymással történő párhuzamba állítása. A Dzen no Kenkjú egyik központi szerepet kapó és elemzésre kerülő fogalma a tiszta tapasztalás Wundtól és Jamestől átvett kategóriája. Ám amikor Nisida egyik kiemelt gondolati elemként a nyugati filozófia és pszichológia terminusát értelmezi, nagyon sajátosan, a nyugati értelmezéstől gyökeresen különböző kiindulási pontból tekint rá arra. Egy japán számára a nyugati értelemben vett tiszta tapasztalás fogalom csak a zen sajátos aspektusán keresztül válik kezelhetővé: A zen szerint az a tudati állapot, amely leginkább megfeleltethető a tiszta tapasztalás kategóriájának, a testen nyugvó elmélkedés által valósul meg. A keleti rendszer tehát a testet állítja a középpontba, abból indul ki, hogy azután ahhoz is térjen vissza. India, Kína, Korea és Japán azonban a testiség leírásánál a nyugatitól eltérő utakat követett, követ. India a jóga testre vonatkozó tapasztalati rendszerén keresztül, Kína és a kínai kultúra által befolyásolt területek pedig az önálló természettudományos és filozófiai felismerés, kutatás által kialakuló áramló test gondolatköre révén a testről és a testiségről a nyugatitól gyökeresen eltérő képet alakítottak ki. (Az áramló test általam alkotott kifejezés a csi/ki kínai/japán terminusával jelölt valóságelem állandó változása, mozgása révén definiált testiség leírására.) A test és a testiség fogalmának vizsgálata így a test fenomenológiájának kérdéskörét árnyalja, értelmezi és bővíti ki. Problémákat és sajátos szempontokat vet fel a test fogalmának értékeléséhez. A testen nyugvó elmélkedés a keleti gondolkodó számára a filozófia praxisát jelenti. A tapasztalásra és a testre vonatkozó gondolati kép mind az indiai, mind a kínai és japán kultúra esetében kiegészül egy-egy tökéletesen működő és több szempontból mai napig bővülő gyakorlati praxisrendszerrel, amely az élet igen sok területét átfogja, sőt működteti. Az orvoslás, harcművészet és képzőművészet területeire kell gondolnunk itt elsődlegesen, ám ez a praxis az elme működését is magában foglalja. Nem véletlen, hogy Nisida számára a filozófia praxist, a tiszta tapasztalás pedig a mindennapokban megvalósuló gyakorlatot jelentett. A gyakorlathoz kötődő megvalósítás belső rendszerének feltárása és a tiszta tapasztalás buddhista értelemben vett konkrét megvalósulásának vizsgálata a disszertáció lényeges feladata. Ezt a vizsgálatot az elemzés számára összeválogatott és erre alkalmas buddhista forrásszövegek, A Szív-szútra, a Négy Alapelv és a Tíz bika szövegeinek felhasználásával elemzésén keresztül végzem el. A szövegek vizsgálata segít megérteni Nisida gondolati mintáinak működését, és nagyban hozzájárul a keleti és a nyugati bölcseleti rendszerek egymást magyarázó megértéséhez. Ahhoz, hogy a nyugati filozófiát megértő keleti gondolkodás struktúráit felvázolhassuk, definiálni kell mind a keleti filozófia, mind a buddhista filozófia, mind pedig az elemezni szándékozott tudati háttér fogalmát. Ehhez a definiáláshoz maga Nisida is segítséget nyújt, hiszen szövegének mondatai képezik az alapját az egyes gondolati egységeknek. A téma, mint azt láthattuk, határterületek elemzését jelenti, amely a fent vázolt sajátos feltárási módszert követeli meg. A vizsgálódás tárgyává tett testen nyugvó tiszta tapasztalás fogalma a zen általam megalkotott definíciója, hiszen ez ebben a formában nem jelenik meg a témával foglalkozó szakirodalomban. A tiszta tapasztalás terminusának nisidai értelmezése azonban lehetővé teszi a zen ilyen definiálását. Nisida életműve kapocs két kulturális szféra között. Azonban míg a zen-tapasztalat önmagában szigorúan gyakorlathoz kötött, addig a filozófus zenre támaszkodó életműve mint önállóan értelmezhető alkotás, gyakorlattól függetlenül is megközelíthető, olvasható és elemezhető. Ebben az értelemben Nisida a zen speciális közvetítője a nyugat felé. Nem a vallástörténet vagy az orientalisztika értelmében, hanem az emberi gondolkodás átadható és átadódni vágyó struktúráiban. A Dzen no Kenkjú buddhista kapcsolatainak elemzése alapján elfogadható és értelmes kifejezésként tud megjelenni a 20. század bölcseleti rendszerében a zen mint filozófia. Nishida Kitarō (1870–1945) is one of the most influential figure of the twentieth century Japanese philosophy, and a founder of the creative philosophy that brought the West and East closer. When reading his books in translation, it is often hard to believe that the Japanese author has manyfold and deep-running ties to the eastern buddhist tradition. Nishida works with the philosophical concepts on the grounds of the Buddhist theory, and with a world view that comes from a context formed by being a practising Buddhist. Consequently, it is imperative for anyone who wants to understand Nishida’s legacy to closely study and analyse the Duddhist phylosophy and Zen. It is especially true when it comes to his major work: An Inquiry into the Good (1911). That is the reason why I chose the first, second and third passages of the second chapter of An Inquiry into the Good as the basis on which I will outline what Zen as the cosncious background means in case of a 20th century philosophical work. I will also outline how Zen as a philosophy can be shown in such a piece of work. I will use my own translation, which can be regarded as an attempt at putting Nishida’s terminology into Hungarian, and as a trial for the full translation of his work In the first cahpters of this paper, I will give an overview of Nishida’s legacy and its Zen related issues, and I will outline the structure of the An Inquiry into the Good. I will give a summary of the translated text and reveal why I chose those passages for my purposes. Having done this I will draw up the concept and structure of conscious background in line with the specific requirements of Nishida’s text Then I will go on to examine the issues of Zen as a philosophy and Buddhism as philosophy. For that, I included an analysis of the concept of Zen wisdom based on the analysis of the Heart Sutra, and an introduction of the philosophical methodology of Zen through the explanation of another source text: The Four Principles of Zen. I will use my own invention, the body-centered pure experience, to help analyse the Buddhist and specifically Chinese concepts of the body and the stages that lead to the Pure Experience according to the Buddhist tradition. Throughout my paper, I tried to resist the temptation to use the western terminology that can be found to describe the teachings and interpretation of Buddhism. Instead, I tried to stay within the framework of Buddhist epistemology. I was also careful not to break up the harmony of the passages, thus I used footnotes for the translation of the source texts, which is an important precondition when it comes to the independent analysis of a text. As the principal analytical tool, I will use the philosophical structures of Zen to examine Nishida’s passages. Consequently, this paper is neither a systematic analysis of Nishida’s text nor an introduction of Zen in itself. It is rather an attempt to present the modern and the archaic traditions in paralel. One of the central concepts of An Inquiry into the Good is Pure Experience adapted from Wundt and James. However, when Nishida interpretes this concept he starts out from a very peculiar point of view, which is totally alien to the western trtadition. Nishida cannot help starting from the Zen concept of the body when he analyses the concept of pure experience. For a Japanese, Zen’s aspect is unavoidable. According to Zen, pure experience can only be realised through meditation based on the body. It follows, that the eastern tradition starts from the body as the centre, and returns to it in the end. Having said that, India, China, Korea and Japan all had / have their own ways to interpret the concept of body. In India, there is yoga to give an experiential system to understand the body. In China and where its influence has spread, the body has been seen and dealt with as an independent scientific and philosophical discipline, which have formed the concept of the flow-body (I coined this piece of terminology to describe the concept of qi / ki Chinese/Japanese terminology). This perception of the body is also entirely different from the western perception of it. The analyses of the concepts of body and body image further complicate and widens theproblems of the phenomenology of the body. The body-centered meditation for an eastern philosopher means the practice of their philosophy. In the Indian, Chinese or Japanese culture the mental image of the body is completed with a continuouisly growing practicable system that influences, even operates, many parts of the everyday lives of the people. It is enough to consider the realms of martial arts, the medical sciences or the world of applied arts, but this practice involves the mind, too. It is not by chance that for Nishida philosophy means practice while pure experience means practice that is realised in everyday life. It is, thus, an important task of this paper to look into the inner system of the practice related realisation of pure experience in the sense of the Buddhist tradition. To reach this aim, I will use the analyses of the Heart Sutra, The Four Principles of Zen and the Ten Bulls (Ten Ox Herding Pictures), which help understand Nishida’s mental patterns and facilitates the mutual understanding of the western and eastern philosophical systems. In order to draw up the structures of the eastern cognitive process that understands the western type of philosophy, we need to define the concepts of Eastern philosophy, Buddhist philosophy and conscious background. Nishida hiself helps with his passages, as they constitute the basis of these cognitive units. It is seen that my topic is the analysis of boundaries, which requires the delicate methodology outlined above. My own piece of terminology the body-centered pure experience is my definition of Zen, which was made possible by Nishida’s concept of Pure Experience. Nishida’s legacy is the link between the east and the west traditions as it allows us to understand his Zen perception independently of practice. In this respect Nishida can be seen a special medium of Zen towards the West. The analysis of the Buddhist ties in An Inquiry into the Good may give validity to the concept of Zen as a philosophy in the context of twentieth century philosophy.
dc.format.extent202 p.
dc.format.mimetypeapplication/pdf
dc.language.isohun
dc.publisherDE--TEK--Bölcsészettudományi Kar -- Humán Tudományok Doktori Iskola; Humán tudományok doktori iskola
dc.relation.ispartofDART-Europe
dc.subjectConscious background
dc.subjectPure experience
dc.subjectBody
dc.subjectPhenomenology of the body
dc.subjectHeart Sutra
dc.subjectJapán filozófia
dc.subjectKínai filozófiaNisida Kitaró
dc.subjectBuddhizmus
dc.subjectBuddhista ismeretelmélet
dc.subjectTudati háttér
dc.subjectTiszta tapasztalás
dc.subjectTest fenomenológiája
dc.subjectSzív Szútra
dc.subject.lccResearch
dc.subject.otherBölcsészettudományok
dc.subject.otherFilozófiai tudományok
dc.subject.otherJapanese philosophy
dc.subject.otherChinese philosophy
dc.subject.otherNishida Kitarō
dc.subject.otherBuddhism
dc.subject.otherBuddhist theory
dc.subject.otherZen
dc.titleA zen mint filozófia, illetve a zen buddhizmus mint tudati háttér fogalmának vizsgálata Nisida Kitaró Dzen no Kenkjú című írásának szemelvényei alapján
dc.title.alternativeAn enquiry into Zen as philosophy and Zen Buddhism as a conscious background, based on excerpts from Nisida Kitarō’s Zen no kenkyu (An Inquiry into the Good)
dc.typeText
dc.rights.holderThe author
dc.rights.licenseThis work is protected by copyright. Reproduction or distribution of the work in any format is prohibited without written permission of the copyright owner.
wbu.link.externalLink[View Online Resource](http://www.dart-europe.eu/full.php?id=860215)
dc.rights.accessrightsPublic Access
dc.contributor.committeeBugár, István


Files in this item

FilesSizeFormatView

There are no files associated with this item.

This item appears in the following Collection(s)

Show simple item record